Pahangban, Kozep-Malajziaban talalhato ez a hely. Egy maroknyi csoport megszeliditett nehany elefantot, hogy a helyi embereknek segitsenek. Ok ultetnek, muvelik a foldjeiket, s idorol-idore megjelenik par vad elefant, akik kitepik a novenyeket vagy letaroljak. Ez a kis csoport elkapja a vad elefantokat, s a betanitott elefantok segitsegevel elviszik oket egy bekes, nyugodt erdobe. Autoval, s meg hajoval is utaznak a vad elefantok a 8 oras uton, s a betanitott elefantok vegig mellettuk vannak, igy a vad elefantok megnyugszanak, s kezelhetoek.
A rezervatumban eloszor is egy filmet lehetett latni errol a kis csoportrol, s a tevekenysegeikrol, aztan lehetett etetni az allatokat papayaval, s banannal. A mi gyerekeink kozul csak a legnagyobbik, Abdullah mert enni adni nekik.
Aztan az elso 150 latogato felulhetett az elefantok hatara, mi sajnos nem voltunk benne, kicsit keson erkeztunk.
De utana lehetett furdetni a 2 kicsi elefantot. Ede bele ment a vizbe a 2 nagy fiuval es Alival, de a kicsi megijedt a viztol, a hangzavartol, igy o hanmar kijott. A tobbiek viszont nagyon elveztek, vizes homokkal mostak a kicsi elefantokat, frocskoltek oket vizzel, a vegen pedig, par gyerek felulhetett az egyik allat hatara. Abdullah persze nem hagyta ki, Hassan inkabb nezte es simogatta oket. En meg a kicsikkel a partrol elveztem a kiabalast, az ujjongast.
